2015. augusztus 26.

Búcsúznak a Firerose lányok

Sziasztok, rózsácskák!


Egészen addig azt hittem, könnyű lesz megírni ezt a bejegyzést, míg ténylegesen bele nem kezdtem. Egyikünk sem akarta beismerni, kimondani, de végül elérkezett ez az idő is. Már akkor ott lebegett a fejünk felett, mikor először Khyira, majd Zsófi jelentette be a búcsúját, mindannyian tudtuk, hogy így már nem az igazi. Közel másfél éve vágtuk át a blog képzeletbeli szalagját, akkor még öten, majd nagyjából fél évre rá csatlakozott hozzánk Zsófi is. Remek kis csapat voltunk, igazi blogcsalád, többünk már nem először volt tagja ilyesféle blognak, de abban egyetértettünk, hogy ez volt mind közül a legjobb. Ez a jó kapcsolat továbbra is megmaradt, hiszen nem haraggal, egy hatalmas veszekedés következtében hagyjuk most abba, egyszerűen mindannyian belefáradtunk. 
A kezdeti, sokáig megmaradt lelkesedés elfogyott, van köztünk olyan, aki eltávolodott a blogvilágtól, van, akinek az ideje és a tennivalóinak fontossági sorrendje már nem engedi meg, hogy olyan szinten foglalkozzon a dologgal, mint kellene és szeretné. Gimnázium, érettségi, egyetem, munka, magánélet, mind-mind közbeszólt és egyre jobban elvágott minket, miközben a kisebb-nagyobb problémák megjelentek és gyűltek felettünk. Így érkeztünk az elkerülhetetlenhez. És ez nekünk fáj a legjobban.

Nektek is köszönjük ezt a másfél évet, drága rózsácskák, hálásak vagyunk a támogatásotokért, a lelkesedésért és hogy hittetek bennünk! :) ♥ Lejjebb pedig olvashatjátok, hol, hogyan találkozhattok velünk a későbbiekben, illetve hogy mi lesz az eddigi rendelések sorsa.

Katie Boo: Már kétszer végigcsináltam ezt, és most harmadszor is, de úgy gondolom, ez most más, mint a többi... Itt most úgy válunk el, hogy együtt marad a csapat, a kis beszélgetős chatünk ott lesz, akármikor baráti, vagy inkább családi támogatásra, egy segítő kézre lesz szükségünk, ott leszünk egymásnak. Az utóbbi időben, sőt, talán október óta nem voltam aktív... túlságosan. Rettentően sajnálom, mert imádlak benneteket és ezt a blogot. De közbeszólt az életnek nevezett sz*r, és sajnos az időmet olyan dolgokra kellett fordítanom, mint bejutni oda, ahova pici totyogós korom óta akarok, és időt fordítani a magánéletemre, a problémáimra, hogy ne zárkózzak be teljesen. Rettentően sajnálom, hogy vártatok minden egyes rendszerváltásnál tőlem valamit, hogy itt legyek és segítsek, csináljam, amihez a legjobban értek, és én nem tettem. Nincs más mentségem rá, csak egy szó: élet. Mindenkit megnyugtatok, nem tűnök el, bár ahogy az szeptember első napja beköszönt, én koleszba költözöm, és napi 12 órával a hátamon fogok bandukolni. De mindenkit biztosítok, aki rendelt tőlem, augusztus utolsó, meleg, nyári heteiben elkészítem. A bloggeren nem hiszem, hogy fogok tevékenykedni, csak egy blogon, ami még jó ideig nem nyitja meg kapuit... Sajnos nincs időm és érdeklődésem már eziránt. Sajnálom bogyókák. Mindenki, aki rendelt tőlem, küldjön egy e-mailt erre: echooofmistakes@gmail.com. Mellesleg ezen a youtubechannel-en elértek itt. És persze azon az e-mailcímen, amire a leveleket várom. Arra kérlek titeket, csak az írjon, aki már rendelt tőlem a Firerose-on keresztül. Az időm szűkében, plusz rendelést nem tudok teljesíteni. Ha még valahol keresnétek, pinteresten megtaláltok, itt.
Szeretlek benneteket, és köszönöm ezt a másfél évet, hogy tűzben, vízben, fagyban, jégben, esőben és szélben is velünk voltatok. Millió ölelés, és puszi, KatieBoo.

Leona Goldwin: Azt hiszem nem túlzok el semmit ha azt mondom: én vagyok a leggyalázatosabb blogger, és azon belül kritikaíró az egész földkerekségen. Lennének kifogásaim, de teljesen fölöslegesnek érzem felsorolni egy csomó kötelességet, tevékenységet, amikor végső soron az embernek arra van ideje, amire szakít. Így nincs mentségem. Imádtam ennek a csapatnak a tagja lenni, imádtam az egészet úgy ahogy van! Valószínűleg kritikaírással már soha többé nem fogok foglalkozni, az életemnek ez a része lezárult, de történeteken még nagyon is gondolkozom, az írást semmiképpen sem szeretném abbahagyni (van egy-két egészen jó ötletem, és az egyiket ebből mindenképpen meg fogom valósítani). Viszont ha már ennyire gyalázatos vagyok (hónapok óta nem fogy a limitemnél a bloglista) akkor annyi a minimum, amit megtehetek, hogy erre az e-mail címre (ak0842@gmail.com) várjam azoknak a rendkívül türelmes bloggereknek a levelét, akik hónapok óta várják a kritikájukat, de nem kapták meg. Ha nem olyan nagy baj, én is áttérnék egy bővebb villámvéleményre (olyan három-négy részt mindenképpen elolvasnék) de ha ez nem baj, nagyon szívesen megírom őket. Nagyon szépen köszönöm ezt a másfél évet, kedves rózsácskák! <3

Riri: Amikor múlt szeptemberben becsapott az életembe az egyetem, nem sejtettem volna, hogy az ilyen mértékben megváltoztat... hát, mindent. A semmi közepéről hirtelen Pesten találtam magam egy teljesen új környezetben, ismeretlen emberek és elvárások között, és bevallom őszintén, a Firerose-ról alaposan elfeledkeztem időközben, noha nem akartam, hiszen a ti, a lányok és a blog is a szívem csücskei lettek. Mégis így történt, erre nincs normális mentségem, még a fent említettet sem tudom annak mondani. Sajnálom! El sem tudom mondani, mennyire! Részemről megmaradok a történetes blogjaim és a magánblogom vezetésénél, akit érdekel, mi pattan ki a fejemből és miről szeretek zagyválni, az itt, itt és itt bekukkanthat hozzám. Hogy kritikaíróként feltűnök-e még valahol, fogalmam sincs, talán egyszer, ha az anatómia szigorlat rémképe nem fog folyamatosan a fejem fölött lebegni. ^^" A megmaradt rendeléseket természetesen megpróbálom befejezni és vagy emailben elküldeni, vagy az egyik blogomon közzétenni. Akik tehát a limitben fel vannak nála írva, nagyon sokat segítenének azzal, ha dobnának egy emailt a rekacicu@gmail.com címre, hogy továbbra is igénylik-e a véleményt. :)

Sophie T.: Sosem voltam jó búcsúírásban, hiába ez a harmadik alkalom, hogy írnom kell egyet. Az utóbbi időben eléggé inaktív voltam, és eléggé el is ment a kedvem az egésztől, és valószínűleg ez is vezetett a blogger profilom teljes megszüntetéséhez. Bár linkelhetnék blogokat! De sajnos nem tudok - egyelőre. Három történetem fut jelenleg a gépemben mélyre ásva, ebből egy talán, amit egyszer fel is tárok elétek, de azt sem Sophie T. név alatt. Sophie T. régóta haldoklik, és most véglegesen el is temettem. Jelenleg ezen a Youtube csatornán találtok, mint lelkes vidder. Örültem, hogy létezett ez a blog, sosem fogom elfelejteni, hihetetlenül jó volt csinálni, és nagyon sajnálom is. Köszönjük, hogy velünk voltatok.

A Firerose - Miracle in the night bezárta kapuit!

3 megjegyzés:

  1. Nagyon sajnálom, hogy bezár a blog, mert szerettelek titeket, a blogot és a munkátokat! De ez van. Sok sikert kívánok a továbbiakban nektek! :)

    VálaszTörlés
  2. Szép estét nektek!

    Sajnálom, hogy végül így döntöttetek! Jó csapat vagytok.
    Remélem ezután is minden rendben lesz veletek, akár "bloggerségben", akár a valóéletben!
    Mi tartozunk ezer köszönettel, amiért ezt az oldalt fenntartottátok a számunkra, szóval köszönjük - legalábbis én nagyon köszönöm a segítségeteket!
    További sok sikert a jövőre nézve!:))

    Üdv,
    Dorina Mary

    VálaszTörlés
  3. Óóóóó... - csalódott sóhaj.
    Hiányozni fognak a bejegyzéseitek, lányok! Sok sikert a továbbiakban! Remélem, azért majd lesz designblog, ahol tevékenykedhettek! :))

    *nagy ölelés*:
    Bella

    VálaszTörlés